Édesanyám egy este rosszul lett. Hívtam az ügyeletet, kapott egy injekciót. Elaludt. Én még egy barátnőmmel találkoztam aznap, valami nagyon fontosnak tűnő megbeszélnivalónk volt. Másnap, miután édesanyám jobban érezte magát, elmentünk egy bútorboltba, kerestünk egy mozgatható térelválasztót. Nem találtunk. Édesanyám hazament, én meg ismét felszaladtam egy barátomhoz, egy másik  hasonlóan „fontos” beszélgetésre. Mikor hazaértem édesanyám épp befejezte a teregetést a fürdőszobában. Kijött onnan….. és összeesett a folyosón. Nem kelt fel többet.

20 éves voltam. Hideg fejjel hívtam a mentőt, miközben a döbbenettől és sokktól reszkettem és rohangáltam fel-alá a lakásban. Ott és akkor még nem tudtam, hogy mindez milyen hatással lesz hosszú távon az életemre. Csak azt éreztem, hogy meghatározó. Valahogy ezt majd túl kell élni, valahogy ebből fel kell épülni, valahogy vissza kell majd szereznem az életbe vetett hitemet. Mert ott, abban a pillanatban úgy éreztem, elvesztettem mindent. Kialudt a fény bennem. 

Ma már tudom, hogy a fájdalom, a veszteség és ezek feldolgozása, megértése, elfogadása volt az a mozgatóerő, amely által válhattam azzá, aki ma vagyok. És az akkor elvesztett fény ma erősebben világít bennem, mint eddig valaha. Tudom, hogy ez lehetséges. Szeretném, ha te is tudnád, hogy erre Te is képes vagy!

Hiszek abban, hogy mindannyiunkban megvannak azok a képességek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy aktívan alakítsuk sorsunkat. Ehhez tudatos önfejlesztésre és szívünk sebeinek begyógyítására van szükség. Segítek kivezetni téged a veszteség elhúzódó fájdalmából.

– Mindannyiunkban megvannak azok a képességek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy aktívan alakítsuk sorsunkat. 

– Hiszek abban, hogy mindenki megérdemli a lehetőséget, hogy visszakapja a hitét az életben.

– Hiszek abban is, hogy a Szeretettel be lehet gyógyítani a szív sebeit, és hogy a könnyedség újra az életed része lehet.

– Szeretteink és a fontos dolgok elvesztése – házasság, szerelem, gyermek, munka,…stb.- mindig fájdalmas. De néha ez a fájdalom nem akar elhagyni bennünket;

– Ha kínoz az elválás, elengedés nehézsége, a magány;

– Ha nem hagynak nyugodni ki nem mondott gondolatok, a bűntudat;

– Ha annyira nehéz a gyász, hogy még élni is fáj;

– Ha nehéz elengedni a negatív gondolatokat és kínzó emlékeket;

– Ha a veszteség, a gyász fájdalmától nem tudsz szabadulni;

– Ha az elszenvedett veszteség után szeretnéd, hogy végre újra kisüssön a nap a lelkedben;

-Ha szeretnéd végre a veszteség fájdalmát magad mögött hagyni;

– Ha szeretnéd végre visszakapni az életörömödet!